| Pages in topic: [1 2 3 4] > | Off topic: Gyerekkel magyarul több nyelv között Thread poster: Zsanett Rozendaal-Pandur
|
|---|
Tudom, hogy van itt a ProZ-on egy többnyelvű családokról szóló fórum, de én mégis szívesebben fordulok hozzátok.
Nyárra várjuk első gyermekünket, ennek kapcsán próbálom elképzelni a jövőt - jelen esetben a többnyelvűséget. Férjem (Rhesa) holland, és Norvégiában élünk, így hát előbb-utóbb három nyelvről lesz szó, de ebből a norvég házon kívülre fog rekedni. Elboldogulunk azért norvégül mi is, de egymás közt hollandul beszélünk (nem is... See more Tudom, hogy van itt a ProZ-on egy többnyelvű családokról szóló fórum, de én mégis szívesebben fordulok hozzátok.
Nyárra várjuk első gyermekünket, ennek kapcsán próbálom elképzelni a jövőt - jelen esetben a többnyelvűséget. Férjem (Rhesa) holland, és Norvégiában élünk, így hát előbb-utóbb három nyelvről lesz szó, de ebből a norvég házon kívülre fog rekedni. Elboldogulunk azért norvégül mi is, de egymás közt hollandul beszélünk (nem is igen hiszem, hogy ez egyhamar megváltozik), Rhesa nemigen tud magyarul - talán majd tanul a gyerektől, erről milyen tapasztalataitok vannak? Én mindenképp magyarul fogok majd beszélni a gyerek(ek)kel, egyrészt mert ezt érzem természetesnek, másrészt pedig mert fontos nekem, hogy tudjanak magyarul (jövőterv a többes szám). Amiket olvastam, az alapján a one parent one language megközelítést találom a legpraktikusabbnak - mivel a magyart csak én fogom képviselni, jó lesz, ha ezt teljes munkaidőben teszem, úgymond.
Viszont amikor ezt konkrétan próbálom magam elé képzelni, nem látom teljesen, hogy a gyakorlatban hogy lesz. Házon belül nem gond, én magyarul, Rhesa hollandul. Viszont mi történik, amikor társaságba kerül az ember? Főleg az olyan helyzeteket tudom nehezen elképzelni, ahol mások velem is és a gyerekhez is más nyelven beszélnek, én pedig másokhoz más nyelven, a gyerekhez pedig ekkor is magyarul szólok - legalábbis ez lenne a módszer lényege, ha jól értem. De ha majd ott ülünk más gyerekekkel/anyukákkal/nagyszülőkkel, akik ugye nem tudnak magyarul, én pedig kitartóan magyarul beszélek a gyerekkel, ez a gyakorlatban tényleg működik?
Ti hogyan csináljátok/csináltátok, mi lett az eredmény? Nagyon szívesen meghallgatnám a tapasztalataitokat módszerekről, szokásokról, stb. Vagy talán van is már valami idevágó levlista magyaroknak?
Aki nem akar ide publikusan írni, az írjon nekem magánban: [email protected]
Kíváncsian várom másoknál ez hogy működik,
köszi,
Zsanett
[Edited at 2006-05-23 20:34] ▲ Collapse
| | | | | Nem könnyű, de működik | May 24, 2006 |
Szia Zsanett,
Először is egy könyv, ha még nem vetted meg, nagyon ajánlom:
Tracey Tokuhama-Espinosa: Raising Multilingual Children
ISBN 0-89789-750-1
A mi helyzetünk:
Anya magyar (ez vagyok én), apa amerikai (John), Amerikában élünk, tehát harmadik nyelv nincs. Ettől függetlenül elmondom a tapasztalatokat, mert a lényegen a 3. nyelv, pláne, hogy a Ti esetetekben "külső", nem nagyon változtat.
Én a gyerekkel (Michael) magyarul beszélek, Joh... See more Szia Zsanett,
Először is egy könyv, ha még nem vetted meg, nagyon ajánlom:
Tracey Tokuhama-Espinosa: Raising Multilingual Children
ISBN 0-89789-750-1
A mi helyzetünk:
Anya magyar (ez vagyok én), apa amerikai (John), Amerikában élünk, tehát harmadik nyelv nincs. Ettől függetlenül elmondom a tapasztalatokat, mert a lényegen a 3. nyelv, pláne, hogy a Ti esetetekben "külső", nem nagyon változtat.
Én a gyerekkel (Michael) magyarul beszélek, John angolul. John nem tud magyarul, kivéve néhány szót (pl. finom leves, köszönöm, kérsz kávét?, hideg, forró, pálinka, pelenka), és ez nem változott azzal, hogy a gyerek nőtt. Mi egymással angolul beszélünk.
Először a jelenlegi helyzetet mondom. Michael most 4 és fél éves, mindkét nyelven tökéletesen beszél, és olvas is. Mindez úgy, hogy harmadik éve jár bölcsődébe/óvodába, tehát angol nyelvű közösségbe. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert van olyan ismerősöm, ahol ugyanez a felállás, anya magyar, apa amerikai, és amint a gyerekek elkezdtek oviba járni, azóta csak angolul beszélnek. Az ő példájuk különben ösztönzően hatott, hogy ne adjam fel, ugyanis náluk azt láttam, hogy "beadták a derekukat", vagyis amikor a gyerek angolul szólt hozzájuk, akkor angolul válaszoltak vissza.
Az első két évben Michael a nap túlnyomó részében magyart hallott, mert otthon voltunk, és én kizárólag magyarul beszéltem vele. Ha valaki jött hozzánk baba/gyereknézőbe, én akkor is magyarul beszéltem hozzá, legfeljebb megismételtem angolul a társaság többi része kedvéért. Bár az az igazság, hogy a barátainknak az elején elmagyaráztuk, hogy ez így van és lesz, és megértették, nem fintorogtak, hogy nem értik, mit gagyogok a gyereknek.
Ha mi mentünk valahova, ott is ehhez tartottam magam, bár abban az esetben ritkán előfordult, hogy angolul is szóltam hozzá. De ez nem volt különösebben baj, mert az a házon kívül volt, tehát a hely szerint megvolt a különbségtétel. A legnagyob baj ugyanis az, ha a gyerek összezavarodik, ha egyszer így, egyszer úgy szól hozzá ugyanaz a személy. De a különböző hely miatt ezt enyhíteni lehet. Vagyis a gyerek először személyhez köti a nyelvet, de később már helyhez is tudja, tehát pl. otthon más nyelv, mint az oviban.
Ha nyilvános helyre mentünk, étterembe, üzletbe, sokszor rámmeredtek, mikor a gyerekhez beszéltem, vagy ő szólalt meg, és voltak rosszalló nézések is, de ezeket igyekeztem figyelmen kívül hagyni.
Kétévesen kezdett el bölcsibe járni, de csak heti 3 alkalommal, és csak délelőtt. Az óvónők nagyon rendesek voltak, bár aggodalmukat fejezték ki, hogy a többi gyerek már beszél, Michael meg még szinte semmit. Én tudtam, hogy ennek a kétnyelvűség az oka, mert érteni mindent megértett, csak nem akart megszólalni. Két éves elmúlt kb. egy hónappal, amikor először kimondta, hogy "mami". Úgyhogy erre számíts, nagy valószínűséggel később fog elkezdeni beszélni a gyerek, mint a többi, egynyelvű társa. De tényleg nem kell aggódni, mert utána nagyon gyorsan fog fejlődni, mindkét nyelven. A gyerekek befogadóképessége hihetetlenül nagy. Michaelnál például sz óvodában idén volt heti 40 perc spanyol foglalkozás, és nagyon élvezte, nagyon hamar megtanulta a szavakat. Néhány szót japánul is tanítottam neki. Van egy aranyos kis mesekönyv, és teljesen arra számítottam, hogy ha elkezdek neki abból japánul mesélni, akkor ordítani fog, de nem, csodák-csodája csendben végighallgatta, majdhogynem tátott szájjal, a második elolvasáskor már ismételgette is a szavakat. Szóval most ez a helyzet. Az idén már minden nap járt oviba, délelőttönként, szeptembertől viszont már másik oviba fog járni, és az délután 3-ig lesz. Ettől egy kicsit azért félek, mert így a "mamival csak magyarul" idő nagyon le lesz szűkítve.
A nehézségek, amikre számítani kell:
- Az apuka, bármilyen megértő is, időnként "kirekesztettnek" érzi magát, különösen az első években, amikor a gyerkőc még nem beszél. Ezt valahogyan "kezelni kell". Ugyanez vonatkozik a többi, magyarul nem értő rokonra is.
- A bölcsőde, óvoda nevelőinek el kell magyarázni a helyzetet, és odafigyelni, nehogy a gyereket butának kategorizálják, csak azért, mert nem ért mindent pontosan, vagy nem tudja kifejezni magát. Ez persze, csak a kezdeti időszakra vonatkozik, mert a gyerek nagyon hamar meg fogja tanulni a nyelvet. Én pl. odaadtam a fent említett könyvet az óvónőknek, és el is olvasták, és nagyon köszönték.
- Amint a gyerkőc elkezd közösségbe járni, hajlamos lesz arra, hogy azt a nyelvet használja otthon is. Pl. mióta közösségbe jár, Michael gyakran próbál velem angolul beszélni otthon is, de én próbálok hajthatatlan maradni, és magyarul válaszolok. Kivételt csak az jelent, amikor angolul olvasunk. Nálad ez valszeg kisebb gond lesz, mert otthon egyáltalán nem beszéltek norvégul, tehát ez valószínűleg fel sem fog merülni.
Mivel lehet a magyar nyelvet elősegíteni:
- Könyvek, egész pici kortól magyarul (aki hozzánk látogatóba jött Magyarországról annakidején, mindenkitől könyveket kértem, ha hazamentünk, akkor fél bőrönd könyvvel jöttünk vissza)
- CD-k, Videokazetták, DVD-k, klasszikus magyar mesék, Frakk, Süsü, Kukori-Kotkoda, stb. ezeket begyűjteni
- Nagyszülők bevonása (az anyukám évente kb. 5 hónapot itt van nálunk, és ő csak magyarul tud)
- Magyarországra vinni a gyereket (Neked közelebb van, mint nekem), és ott játszópajtásokat szerezni, hogy legyen érzelmi kötődése Magyarországhoz
- Találni magyar játszópajtást, ill. bármilyen magyar közösséget, ahova el lehet vele járni - van egyáltalán ilyen a környezetetekben?
Hirtelen ilyenek jutottak az eszembe. Nem könnyű, mert van azért külső nyomás (elnyomás), de ki kell tartani. Én sem tudom, hogy sikerül-e teljesen végigvinni a tervemet, vagyis hogy Michael felnőttkorában is teljesen jól tudjon magyarul, de dolgozom rajta.
Ha gondolod, akár magánban is kérdezhetsz, bármikor.
Szia
Kati ▲ Collapse
| | | | Attila Piróth 
France
Local time: 21:53
Member
English to Hungarian
+ ...
| Nagyon megéri | May 24, 2006 |
Nálunk is csak két nyelv van: feleségem, Marie-Laure francia, én magyar, és a bölcsi is francia. Nóra nemsokára két és fél éves, Gábor három hónapos - úgyhogy ő egyelőre nemzetköziül mosolyog és gurgulázik.
Nálunk annyival könnyebb a helyzet, hogy feleségem jól beszél magyarul (4 évig Pesten laktunk). Így mindketten jól értjük, amikor a másik a saját anyanyelvén beszél a gyerekekkel.
Ezért gyakran fordul elő, hogy egymással úgy beszélgetünk,... See more Nálunk is csak két nyelv van: feleségem, Marie-Laure francia, én magyar, és a bölcsi is francia. Nóra nemsokára két és fél éves, Gábor három hónapos - úgyhogy ő egyelőre nemzetköziül mosolyog és gurgulázik.
Nálunk annyival könnyebb a helyzet, hogy feleségem jól beszél magyarul (4 évig Pesten laktunk). Így mindketten jól értjük, amikor a másik a saját anyanyelvén beszél a gyerekekkel.
Ezért gyakran fordul elő, hogy egymással úgy beszélgetünk, hogy ő franciául én magyarul. Amikor a gyerekek ott vannak, ez kifejezetten gyakori, de ha nincsenek ott, akkor is előfordul. Nagyobb társaságban is: nagyon ritkán fordul elő, hogy furcsán néznének ránk emiatt.
Nóra kisgyerek kora óta jóval többet hallja a franciát: 8-9 hónapos kora óta napi 7-8 órát bölcsiben van; a család magyar része szokott néha jönni, meg mi is megyünk nyaranta, telente, de ez összességében kb. két hónapot jelent. Az idő többi részében csak éntőlem hall magyart. Ennek ellenére nagyon jól ért magyarul, és a beszéd tekintetében is csak max. pár hónap lemaradása lehet. Franciául gyönyörűen beszél - mi tehát egyáltalán nem tapasztaltuk azt, hogy a kétnyelvű nevelés a beszéd kialakulását késleltette volna, sőt.
Mivel franciául tényleg jól nyomja a kiscsaj, sok magyar kérdésre franciául válaszol. Nem meglepő: otthon is ezt látta, anyukája is sokszor így csinálja. Ilyenkor sokszor visszakérdezek (azaz? magyarul? és ezt hogy mondja apa?), és olyankor rendszeresen jön a magyar válasz is.
A két nyelvet nagyon jól el tudja különíteni. Ezért ha egy-egy dalt a felségem magyarul vagy én franciául kezdünk énekelni neki, sokszor előfordul, hogy egy "de ez anya/apa" választ kapunk - és néha kifejezetten tiltakozik ez ellen.
(Anyósom is beszél jó pár szót magyarul; egyszer, amikor náluk volt Nóra, és kért valamit, anyósom azt válaszolta: "pillanat". Nóra nem fogadta el a választ: Non, c'est papa! (Nem, ez apa [nyelve]!)
Előfordul, hogy vegyes mondatokat mond: sok francia szó között egy-egy magyar is felbukkan. Alapvetően ez magyar mondatnak minősül, viszont a mondandóját nem tudná még megfogalmazni csak magyarul, úgyhogy marad ez a megoldás. Mivel mostanára már megtanulta elkülöníteni a két nyelvet, ez nem okoz fejfájást: amikor nagyobb lesz a magyar szókincse, akkor ritkábban fog ez előfordulni. Augusztusban egy hónapot Magyarországon leszünk, úgyhogy akkor fogjuk ezt igazán meglátni.
A könyveket én is nagyon fontosnak érzem, úgyhogy mi is mindig azt szoktunk kérni Magyarországról. Dvd, videokazetta is: most a Kisvakond az egyik kedvenc, aki ritkán szólal ugyan meg, de azért a Kockás fülű nyúlnál beszédesebb.
Gábor esetében valószínűleg kicsit változik a helyzet, mert őneki van egy nővére is, aki folyamatosan beszélget vele. Általában franciául, bár a magyar is előfordul. (Amíg Gábor pocaklakó volt, addig Nóra is magyarul beszélt hozzá - mert ezt látta.) Amikor kicsit nagyobbak lesznek, hagyni fogjuk, hogy úgy beszéljenek egymással, ahogy jólesik (mint a kocsisok?). Eddig Nóra kifejezetten élvezte a nyelv tanulását - és ebben biztosan része volt annak is, hogy igyekeztünk semmiféle nyomást nem gyakorolni rá. Játszva tanulta a nyelvet - miért zökkentenénk ki ebből?
Még biztosan sok hozzáfűznivaló jut majd eszembe, akkor írok megint - de ha kérdésed van, akár itt, akár magánban.
Attila ▲ Collapse
| | | | Orsolya Mance
Hungary
Local time: 21:53
Member (2004)
English to Hungarian
+ ...
| Hasonló helyzet | May 24, 2006 |
Én épp frissen csöppentem nagyon hasonló helyzetbe - egy hete született meg az első babánk, Imi. Az én férjem angol, és ő is kb. csak annyit tud magyarul, mint Kati férje, bár szeretne megtanulni, pont azért, hogy ne érezze kirekesztve magát.
Én is úgy gondoltam, hogy az egy szülő-egy nyelv megközelítést fogom használni - és igyekszem tartani magamat ehhez amennyire tudom, szerencsére anyósomék nagyon megértőek, és maximálisan támogatnak, de már mos... See more Én épp frissen csöppentem nagyon hasonló helyzetbe - egy hete született meg az első babánk, Imi. Az én férjem angol, és ő is kb. csak annyit tud magyarul, mint Kati férje, bár szeretne megtanulni, pont azért, hogy ne érezze kirekesztve magát.
Én is úgy gondoltam, hogy az egy szülő-egy nyelv megközelítést fogom használni - és igyekszem tartani magamat ehhez amennyire tudom, szerencsére anyósomék nagyon megértőek, és maximálisan támogatnak, de már most látom, hogy nem lesz könnyű.
Engem nem is annyira a külső vélemények izgatnak (egyenlőre), hanem az apuka-kérdés: nehéznek találom azokat a helyzeteket, amikor mind a ketten ott állunk pl. fürdetéskor, én beszélek a babához magyarul, és valami olyat szeretnék mondani, hogy "apa milyen szépen megfésülte a hajadat!", vagy "gyere, megkérjük apát, hogy adja rád a hálózsákot" - ezt nyilván nem érti még a bébi, de igazából nem is neki van szánva, hanem apukának, aki szintén nem érti. Ezért aztán most úgy szoktam csinálni, hogy az ilyeneket elmondom magyarul, aztán rögtön megismétlem angolul, de nem tudom, hogy van-e ennél jobb megoldás. Kati, te hogy kezelted ezeket a helyzeteket?
Van egy olyan érzésem, hogy kicsit könnyebb lesz kitartóan magyarul beszélni, amikor már interaktívabb lesz a pici - remélem hamarosan, már ez alatt az egy hét alatt is csomót fejlődött.
Most megyek pelenkázni! Sziasztok!
Orsi ▲ Collapse
| | |
|
|
|
Orsi, akkor először is gratulálok nektek a jövevényhez! És nagyon vidám babázást kívánok
Köszönöm az eddigi beszámolókat. Bár egyelőre inkább a nyilvános "szereplésektől" tartottam, most látom, hogy házon belül is számítani kell a kirekesztettségre. Jó erre is felkészülni. Rhesa is csak nagyon alapvető dolgokat ért meg magyarul. Nem tudom, hogy motiválja-e majd, ha itt lesz a baba, m... See more Orsi, akkor először is gratulálok nektek a jövevényhez! És nagyon vidám babázást kívánok
Köszönöm az eddigi beszámolókat. Bár egyelőre inkább a nyilvános "szereplésektől" tartottam, most látom, hogy házon belül is számítani kell a kirekesztettségre. Jó erre is felkészülni. Rhesa is csak nagyon alapvető dolgokat ért meg magyarul. Nem tudom, hogy motiválja-e majd, ha itt lesz a baba, mint ahogy Orsi, nálatok írod, vagy megszokja, hogy nem ért minket. Ha vannak tippeid, Kati, az engem is érdekel, hogy hogyan lehet kezelni az esetleges kirekesztettséget, a holland nagyszülők felé is, mivel ők itt laknak közel, ezért napi rendszerességgel találkozunk.
Sajnos egyelőre nemigen látok sok esélyt rendszeres magyar forrásra házon kívül - a legtöbb magyar Oslo környékén lakik, mi meg onnan jó messze vagyunk. De épp most találtam egy Norvégiához kapcsolódó magyar levlistát, talán azon keresztül találok valakit. Annak az esélye, hogy olyan közel legyen valaki, hogy rendszeresen tudjunk találkozni, sajnos elég kicsi - nagy az ország, kevés az ember (persze épp ezért lakunk itt) Az otthoni családom sem fog tudni ilyen sokat itt lenni, milyen jó Kati, hogy anyukád olyan sokat ott tud lenni. Azért majd ezután is rendszeresen járunk haza, és család/barátok is ide. Nővéremnek is van két kisgyereke, így vannak magyar unokatestvérek. A magyar könyvek, DVD-k nálunk is szerves részei az életnek már most is, a Nők Lapjának is előfizetője vagyok, és megvan a Cini-cini muzsika és a többi első mondókás-verses könyv, Süsü meselemez (ami szerintem egyébként sokkal jobb a filmváltozatnál!) stb. Úgyhogy ez a része rendben lesz a dolognak. Másik ellensúly, hogy egyelőre úgy tervezzük, hogy csak hároméves korában íratjuk oviba a gyereket. Ha ez összejön, akkor viszonylag sokáig hall majd sok magyart itthon. A norvégot addig nem is akarjuk erőltetni, ami ragad rá a környezetből, az elég lesz kezdésnek.
Igen, a Raising Multilingual Childrent olvastam, nekem annyira nem tetszett, főleg mert másra számítottam. A nyelvészeti hátterét tanulmányaimból adódóan viszonylag részletesen ismerem a dolognak, most egyértelműen gyakorlati tanácsokat keresek - a cím alapján ilyesmire számítottam. De azt hiszem, ami kerestem az inkább az volt, amit ma találtam: Language Strategies for Bilingual Families: The One-Parent - One-Language Approach, mivel azt már eldöntöttük, hogy ezt akarjuk használni. Meglátjuk ez milyen lesz.
Mindenesetre nagyon jó hallani, hogy megéri kitartani, úgyhogy ki fogok tartani, úgy döntöttem
[Edited at 2006-05-24 21:32] ▲ Collapse
| | | | Daniel Ehret
Hungary
Local time: 21:53
French to Hungarian
+ ...
| Velem és a gyerekkel | May 25, 2006 |
Sziasztok!
Először is, szeretnék én is gratulálni Orsinak a jövevényhez, remélem, majd néha megosztod velünk a tapasztalataidat!
A téma nálam duplán érdekes: egyfelől kétnyelvű családban nőttem fel, másfelől pedig hasonlóképpen szeretném majd nevelni a gyereket, aki ha minden igaz még idén megérkezik
Ami a múltat illeti: sajnos velem Édesapám nem beszélt rendszeresen franciá... See more Sziasztok!
Először is, szeretnék én is gratulálni Orsinak a jövevényhez, remélem, majd néha megosztod velünk a tapasztalataidat!
A téma nálam duplán érdekes: egyfelől kétnyelvű családban nőttem fel, másfelől pedig hasonlóképpen szeretném majd nevelni a gyereket, aki ha minden igaz még idén megérkezik
Ami a múltat illeti: sajnos velem Édesapám nem beszélt rendszeresen franciául, így én nem tanultam meg rögtön, bár rögtön francia iskolában kezdtem tanulmányaimat, gyorsan és jól megtanultam a nyelvet, és a nyelvérzékem sem rossz. Bátyám, aki Németországban járt oviba, illetve sokat hallott otthon német beszédet (szülők egymás között így beszéltek) megtanult kicsi korában magyarul, illetve kétféle németet (a "szép" németet és az ottani tájszólást).
Jövő, saját gyerek... Bár még csak most fejlődik ki a füle a pocaklakónak, én azért már beszélek hozzá franciául, párom meg tanulja a nyelvet, hogy legalább részben értse majd amit beszélek) Mi is határozottan az egy ember - egy nyelv megközelítést támogatjuk, sőt, elképzelhető, hogy megkérjük majd a szüleimet, hogy ők meg németül beszéljenek (úgyis sokszor azt teszik, pedig Apámat sosem tanították a nyelvre).
Mindenesetre nagyon hálás vagyok a topicért, hasznomra válik majd biztos ▲ Collapse
| | | | | Érintve vagyok | May 27, 2006 |
Ahhoz a szituációhoz nem tudok hozzászólni, amikor az apa nem érti az anya és a gyermek közös nyelvét, de mivel az én kétnyelvű gyermekeim már elmúltak 20 évesek, talán átadhatok némi tapasztalatot.
Kicsi koruk óta csak oroszul beszéltünk a családban. Ezt a külvilág felé azzal indokoltuk, hogy ugyebár én fordító vagyok és meg kell őriznem a nyelvtudást.
Óvodás korig a gyerekek nagyszerűen karattyoltak, sőt jobban is tudtak oroszul, m... See more Ahhoz a szituációhoz nem tudok hozzászólni, amikor az apa nem érti az anya és a gyermek közös nyelvét, de mivel az én kétnyelvű gyermekeim már elmúltak 20 évesek, talán átadhatok némi tapasztalatot.
Kicsi koruk óta csak oroszul beszéltünk a családban. Ezt a külvilág felé azzal indokoltuk, hogy ugyebár én fordító vagyok és meg kell őriznem a nyelvtudást.
Óvodás korig a gyerekek nagyszerűen karattyoltak, sőt jobban is tudtak oroszul, mint magyarul. Óvodába, majd iskoláva kerülve azonban villámgyorsan leszoktak erről. Először az oviban még használták titkos nyelvként, ha valakivel vitába keveredtek, de az iskolában már meg se mukkantak.
Mi továbbra is forszíroztuk ezt a dolgot. Megtanítottuk őket írni, különórára járattuk őket. Mindketten letették az orosz felsőfokú nyelvvizsgát. És a nyelvvizsgáért járó pontszám révén mindketten bejutottak az egyetemre.
A pozitívumokat ezzel le is zárhatjuk. Mindketten jóval gyengébben beszélnek nálam oroszul, pedig én ált. iskola 4. osztályában hallottam először orosz beszédet. Írni és olvasni már rég elfelejtettek - a nyelvvizsga az csak egy papír.
Ami még rosszabb, a hogy egyszerűen nem tanultak meg magyarul számos szólás-mondást, jópofa mondókát, vagy akár ritkán használt kifejezéseket stb., ami olyannyira ízessé teszi a társalgást. Többször előfordult, hogy rokoni összejövetelek alkalmával mindenki jót röhögött egy-egy poénon, ők viszont hallgattak. Ez nemigen segíti a "beilleszkedést" - a saját országban.
Szóval, se az "anyanyelvüket", se az országuk nyelvét nem tanulták meg jól. Megbántam ezt az egészet. Magyarul kellett volna beszélni velük az elejétől fogva.
Ezért én azt ajánlanám, hogy a letelepedési ország nyelvét kell forszírozni, el kell vinni a gyereket az adott ország történelmi helyeire, mert ő ott fog élni és végül is az a cél, hogy minél jobban érezze magát. Persze a magyart is meg kell tanítani neki, de nem szabad olyan túlzásokba esni, mint én. Úgyís lesz eleget nyaranta a nagymaminál, legalábbis eleinte, mert ezek a nemzetközi házasságok már csak így működnek, az első öt-hat évben nagy az ide-oda utazgatás, a csiki-csuki, jönnek a rokonok is csőstül hónapokra. Tehát a magyart úgysem fogja elfelejteni. Már hallom is az ellenvetéseket, hogy de New York-ban egész kolóniák élnek és csak a saját nyelvüket beszélik. Az lehet, de nem ez a helyes. Mert nem az a cél, hogy hontalan kozmopolitákat és nyelvtudorokat neveljünk (bár van olyan, akinek ez tetszik).
Egyébként, így utólag, ha józzan ésszel belegondolunk, van abban valami antiszociális, hogy az utcán, a hentesnél, a közértben, mindenütt egy nyelvet beszélnek az emberek, de amint belépek a lakásba, azonnal átváltok egy másikra. Használd az idegen nyelvet fordításra, külföldi üzletfelekkel való tárgyalásra, de a magánéletben beszélj annak az országnak a nyelvén, ahol élsz.
[Edited at 2006-05-27 09:21] ▲ Collapse
| | | | Eva Blanar
Hungary
Local time: 21:53
English to Hungarian
+ ...
Mindenekelőtt gratulálok a babához (és a többi ProZ.com-babához), de hidd el, minél kevesebb az előzetes tervezés, spekulálás, annál jobb.
A magam részéről csak magyar férjjel és magyar gyerekkel szolgálhatok, úgyhogy tapasztalatátadásról nem lehet szó, de azt állíthatom, hogy akár több nyelv elsajátítása sem okoz problémát egy gyereknek: a Waldorf-iskolákban pl. egyszerre kezdenek két idegen nyelvet tanítani, írni-olvasni nem tudó gyerekeknek, �... See more Mindenekelőtt gratulálok a babához (és a többi ProZ.com-babához), de hidd el, minél kevesebb az előzetes tervezés, spekulálás, annál jobb.
A magam részéről csak magyar férjjel és magyar gyerekkel szolgálhatok, úgyhogy tapasztalatátadásról nem lehet szó, de azt állíthatom, hogy akár több nyelv elsajátítása sem okoz problémát egy gyereknek: a Waldorf-iskolákban pl. egyszerre kezdenek két idegen nyelvet tanítani, írni-olvasni nem tudó gyerekeknek, és állítólag nagyon jók az eredmények. De ha nem tanítod is, ragad rájuk, nem kell biflázni, csak a nyelvi közeg legyen meg.
A nagyobbik baj az, hogy a nyelv egyben kultúra is, azt pedig reménytelennek tartom, hogy két kultúrát próbálj meg a gyereknek átadni, egyszerre: abból csak baj lehet. Valamifajta "européer" hozzáállásra viszont leginkább Nektek van esélyetek. Amíg pici, igenis, legyen kétnyelvű (apa-nyelv és anya-nyelv), ehhez a külvilág nyelve (adott esetben a norvég) nyilván könnyen társítható lesz, de én nem erőltetném a "magyarságot". Ha minden igaz, egyre kevesebb lesz a különbség a szittya magyar és a fejlett európai között, de neki abba közegbe kell beilleszkednie, abban a közegben kell boldogulnia. Ebben egyetértek Andrással.
Az jó, ha ismer magyar könyveket is (kisgyerek-korra mindenekelőtt Marék Veronika könyveit ajánlanám), de ne bánkódj azon, ha nem lesz majd hajlandó elolvasni a Pál utcai fiúkat, vagy azt teljesen érdektelennek tartja. Neki mások lesznek a gyökerei: szerteágazóbbak. És lehet, hogy végső soron teljesen norvég lesz mentalitásában, ízlésében, mert a gyerekek alapvetően önmaguk alakítják ki magukat. A lényeg az, hogy ehhez jó hátteret biztosítsatok, hogy abban az identitásban, amelyet saját magának majd lassacskán kialakít, boldog legyen. A többi nem számít, hidd el. ▲ Collapse
| | |
|
|
|
| András, a gyerekeid mit gondolnak? | May 28, 2006 |
Andras Szivak wrote:
Ahhoz a szituációhoz nem tudok hozzászólni, amikor az apa nem érti az anya és a gyermek közös nyelvét, de mivel az én kétnyelvű gyermekeim már elmúltak 20 évesek, talán átadhatok némi tapasztalatot.
András, lehetséges volna, hogy megkérd a gyerekeidet, hogy megírják ide (vagy megírnák külön, Te meg bemásolnád), hogy ők mit gondolnak a saját helyzetükről? Hogy szerintük is hátrányukra vált az, hogy kétnyelvű nevelést kaptak?
Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de engem kifejezetten érdekelne, hogy ők, most túl a húszon, mit gondolnak, hogyan élték meg a dolgokat. A tizenéves dackorszakon már nyilván túlvannak, és racionális meglátásaik vannak, amik érdekesek lehetnek.
| | | | | Igen, engem is érdekel | May 29, 2006 |
Csak egy gyors hozzáfűzés: igen, engem is érdekel András gyerekeinek a tapasztalata, hogyha leírnák.
| | | | Ágnes Fülöp
Netherlands
Local time: 21:53
Dutch to Hungarian
+ ...
Először is gratulálok mindenkinek kicsi gyermekekhez is, nagyokhoz is. Nagyon érdekes dolgokat írtok és én is kíváncsi lennék András gyermekeinek a véleményére.
Nálunk tavaly októberben született a baba és én is igyekszem csak magyarul beszélni hozzá. Nekem ez nagyon természetesen jött és úgy éreztem, hogy csak ezen a nyelven tudok igazi, autentikus anya lenni. Az első héttől kezdve olvasok a kisfiunknak, Timurnak meséket, verseket, hogy hallja a nyelv... See more Először is gratulálok mindenkinek kicsi gyermekekhez is, nagyokhoz is. Nagyon érdekes dolgokat írtok és én is kíváncsi lennék András gyermekeinek a véleményére.
Nálunk tavaly októberben született a baba és én is igyekszem csak magyarul beszélni hozzá. Nekem ez nagyon természetesen jött és úgy éreztem, hogy csak ezen a nyelven tudok igazi, autentikus anya lenni. Az első héttől kezdve olvasok a kisfiunknak, Timurnak meséket, verseket, hogy hallja a nyelv ritmusát, dallamát. Ma már nagyokat mosolyog, ha meghallja valamelyik ismerős mondókát. Mivel az volt a tapasztalatom, hogy a fejből mondott versre, mesére sokkal pozitívabban reagál, nekiálltam a repertoáromat kiszélesíteni. Megérte.
A férjem holland, így a háztartásunk kétnyelvű. Ő többnyire hollandul beszél Timurhoz. Viszont 3 évet otthon, Magyarországon éltünk, így ő elég sokat tud magyarul. Nem beszél folyamatosan, de nagyon sokat ért. Mivel a holland úgyis rá fog ragadni a gyerekre, a férjem is azon van, hogy Timur megtanuljon magyarul. Időnként lekap egy magyar verseskötetet a polcról és abból olvas fel a kisfiunknak. Sőt, ő nagy zenész és mindenféle rap szövegeket írt (egy magyar, egy holland sor) Timurnak. Ezeknek a szövegeknek nem sok értelme van, inkább csak rímelnek a sorok, meg persze a szavak ritmusossága hozza magával a dallamot. Amikor először hallottam ezeket a sorokat, kicsit meglepődtem, de aztán arra gondoltam, ha ilyen kreatív módon szórakoztatja a gyereket, abból rossz nem lehet.
Az angol is szerves része az életünknek és ezt is akarva akaratlanul hallani fogja gyermekünk. Nem hiszem, hogy van esélye arra, hogy ne tanulja meg. Az is előfordul, hogy az éppen aktuális könyvet (többnyire angol), amit olvasok, hangosan olvasom, miközben Timur mindenféle kúszó-mászó gyakorlatokat végez. A dolgozó anyuka így köti össze a kellemest a hasznossal. Sőt sok angol dalt is szoktunk énekelni. Pl. Jack Johnson az egyik kedvencünk. Az már csak hab a tortára, vagyis a koktélba, amikor brazil-portugál capoeira dalokat énekelünk pl. főzés közben. Timur nagyon élvezi ezeket is.
Na, rövidre fogva én igyekszem az idő nagy részében magyarul beszélni a kisfiunkhoz, de ha úgy hozza a lépés, akkor más nyelven is kommunikálok vele. Azt tartom fontosnak, hogy természetesen és könnyen menjenek a dolgok, és ha emiatt időnként nyelvi kitérőket kell tennem, akkor ám legyen. Szeretném a beszéd, és legfőképp a magyar nyelv ízét megtanítani vele és bátorítom mindenféle artikulációra, ami kezd egyre gazdagabb lenni. Véleményem szerint egy idő után le fognak tisztulni nála a nyelvi különbségek. Most egyelőre csak ízlelgeti őket. Mi multikultúrálisnak neveljük. Megismertetjük mindenfélével, aztán majd ő kiválasztja, hogy melyik irányba akar elindulni.
Ti, Zsanett elmentetek oda abba a csudaszép messziségbe, pedig itt Hollandiában nagyon sok magyar van, sőt van magyar óvoda is. Ha nem lenne rajtam kívül senki más, aki rendszeresen beszélne magyarul Timurral, akkor azt hiszem más lenne a hozzáállásom és purista lennék. Viszont amíg magyar néni vigyáz rá, addig nagy luxusnak örvendek.
További jó babázást a babásoknak és kellemes babavárást a pocakosoknak! ▲ Collapse
| | | | | Gyerekek véleménye, röviden, mert vizsgaidőszak van | Jun 1, 2006 |
"Előnyök: felsőfokú nyelvvizsga viszonylag könnyen, bár írni meg kellett tanulni.
2. Jó beszédkészség. Ha kimegyünk Kijevbe, 2-3 nap alatt belejövünk a beszédbe. Úgy érezzük, hogy tisztán beszélünk, mindent értünk, de amikor visszanézünk egy ottani videót, akkor azért jól hallatszik, hogy messze vagyunk az anyanyelvi szinttől. Apu sokkal jobban beszél nálunk. Az az igazság, hogy voltam Angliában angol családnál és két hét alatt ugyanúgy belejöttem, m... See more "Előnyök: felsőfokú nyelvvizsga viszonylag könnyen, bár írni meg kellett tanulni.
2. Jó beszédkészség. Ha kimegyünk Kijevbe, 2-3 nap alatt belejövünk a beszédbe. Úgy érezzük, hogy tisztán beszélünk, mindent értünk, de amikor visszanézünk egy ottani videót, akkor azért jól hallatszik, hogy messze vagyunk az anyanyelvi szinttől. Apu sokkal jobban beszél nálunk. Az az igazság, hogy voltam Angliában angol családnál és két hét alatt ugyanúgy belejöttem, mint az oroszba. Pedig angolul csak itthon tanultam.
Hátrányok:
1. Annyira messze nem tudjuk a nyelvet, hogy pl. élvezzünk egy színházat vagy orosz humoristát.
2. Ezer millió kellemetlenség amiatt, hogy a családban oroszul beszéltünk. Egy napig lehetne sorolni. Pl. nyaralásokon, ahol a szállóban magyar családok voltak, mi meg oroszul beszéltünk. Tényleg furcsa dolog és hülyeség más nyelvet beszélni otthon. Viszont annyira megszoktuk, hogy nem tudunk átváltani.
3. Csak egy nagymamánk és nagypapa volt nekünk. Az ottaniakat 1-2x láttuk évente.
4. Régebben megsértődtünk az orosz vicceken (pl. van egy amerikai, egy francia, egy orosz... stb)
Kriszti
Kosarazom, és amikor Szerbiában voltunk edzőtáborban, jól tudtam dumálni az ottaniakkal. Amúgy semmi különös, perfekt vagyok az oroszban és ez szupi, bár mostanában felejtgetek.
Balázs"
CSak annyit fűznék hozzá, hogy azt senki nem várhatja, hogy a külföldi, pl. amerikai férj még a nagymamit is importálja, hiszen az első 2 évben a magyar feleség is olyan neki, mint egy plusz gyerek: nem beszél angolul, semmit nem tud elintézni, esetleg még "szittya" is (bár nem tudom, hogy ezt hozzáértő tudoraink minek alapján döntik el) stb. Persze itt most azokra gondolok, akiknek meg kell kűzdeniük a betevőért. Ha sejk lennék Dubaiban, én is áthoztam volna a teljes pereputtyot. ▲ Collapse
| | |
|
|
|
Diana Cossato (X)
Belgium
Local time: 21:53
Hungarian to Italian
+ ...
| Egy "kétnyelvű gyerek" szempontja | Jun 4, 2006 |
Sziasztok!
Korábban is szerettem volna hozzászolni a témához, ami engem igazán nagyon érdekel, de sajnos csak most jutott időm ra.
Elolvastam az összes eddigi üzenetet és gondoltam elmondom, volt kétnyelvű gyerek létemre, hogyan is látom én ezt (már az András gyerekein is jóval idősebb vagyok, gyorsan közeledik a harmincadik szülinapom).
Az én helyzetem a következő:
olasz apuka
magyar anyuka
Olaszországban s... See more Sziasztok!
Korábban is szerettem volna hozzászolni a témához, ami engem igazán nagyon érdekel, de sajnos csak most jutott időm ra.
Elolvastam az összes eddigi üzenetet és gondoltam elmondom, volt kétnyelvű gyerek létemre, hogyan is látom én ezt (már az András gyerekein is jóval idősebb vagyok, gyorsan közeledik a harmincadik szülinapom).
Az én helyzetem a következő:
olasz apuka
magyar anyuka
Olaszországban születtem és élek születésem ota, itt jártam iskolában, egyetemre, stb.
Az én apukám se tanult soha meg rendesen magyarul, pedig elkezdte, de azota csak felejtett. Még most is megért egy-egy dolgot, sejti hogy miröl is van szó, de messze nem tud beszelni magyarul. Otthon tehát a szüleim olaszul beszéltek egymással, hozzám az anyukám MINDIG magyarul, az apukám meg olaszul. Az olasz nagymamám is velünk lakott és persze naponta kerültünk olyan helyzetben hogy olaszul beszéltek körlöttünk (otthon, az utcán, barátoknál, az üzletekben) de az anyukámmal változatlanul csakis magyarul beszéltünk. Én ezt egy cseppet se éreztem furcsának soha, csak most felnött fejjel látom be, milyen bonyolultnak tünhet. Az apukámnak és a nagymamámnak ugyis mindig elismételtük, mit is mondtunk, és nem hiszem hogy rossznéven vették volna... én legalábbis nem éreztem ezt egyaltalán. A családon kívül se. Mindenki tudta, hogy az anyukám magyar és hogy mi magyarul beszélünk egymáshoz. Nem éreztem magam se zavarban, se külombnek.
Amit a könyvek írnak és amit itt ti is elmondtatok teljesen igaz: a gyerek a nyelvet az emberhez köti, nem szabad a nyelveket váltogatni. Csak úgy lesz egy gyerek igazán kétnyelvü ha két külömböző felnött két különböző nyelven beszél hozzá (és lehetőleg legyen az az anyanyelvük). Sok olyan gyerekkel találkoztam, aki kétnyelvű családbol származik, és változatlanul az a tapasztalatom, hogy az olyan családban ahol, vagy lustaságbol, vagy kirekesztés elkerülése céljábol, vagy csupán azért, mert mindkét szülő érti mindkét nyelvet, nem tartják be az egy-ember egy-nyelv elvet, a gyerek nem fog tudni olyan szépen beszélni a gyengébb nyelven (bár mindent megért) és az erösebb nyelven válaszol majd, attol függetlenül, hogy milyen nyelven szolnak hozzá, hiszen tudja, hogy igy is megértik majd őt. A testvéreihez is a letelepedési ország nyelvén beszél majd, és egyre jobban azt hasnzálja.
Lehet, hogy András esetében, ez az orosz akkori státusza miatt nem vált be, vagy azért mert ha az ember nem a saját anyanyelvén beszél kevésbe természetes az egész, bármennyire jól is tud az ember? Vagy talán inkább azért, mert mind a két nyelvnek a családon belül kell lenni? Lehet, hogy az utobbi a válasz. Vagy azért, mert a gyerekek nem jártak Oroszországba, és nem volt lehetőségük valodi helyzetben gyakorolni a nyelvet. Én természetesen minden nyáron jártam Magyarországra és a magyar nagymamám jött hozzánk évente egyszer, általában Karácsonykor.
Amint gondolom sejtitek nem értek tehát egyet Andrással és Évával, hogy az ország nyelve a fontos, és azt kell tudni jol! Persze, hogy nem szabad mindenáron kis zsenire törekedni, de ez minden térre vonatkozik, nem csak a nyelvekre. Nem is támogatom az eröltetést, de pont erröl van szó, ha a gyerek a családon belül tanulja meg a két nyelvet, az telyesen természetes majd, és cseppet sem eröltetett. Nagy kár lenne, nem megadni a gyereknek azt a lehetőséget hogy rendesen megtanuljon mind a két nyelven, amikor ez semmi külön erőfeszitéssel nem jár számára. A szülöknek lehet, hogy nem könnyű, de ezt szerintem nyugodtan meg lehet szokni. Beszélyen mindkét szülő sokat a gyerekhez, ez persze az egynyelvű családokra is vonatkozik.
Ami a kulturát illeti: én is inkább olasznak érzem magam, de azért sok magyar hagyomány meg van bennem.
Azt hiszem, a lényeget elmondtam, bár orákig tudnék erröl dumálni!
Ha bármi kérdésetek lenne, szivesen válaszolok!
Jó ejt kivánok mindekinek
Dia ▲ Collapse
| | | | | Gratulálok, Diana | Jun 6, 2006 |
Diana Cossato wrote:
Lehet, hogy András esetében, ez az orosz akkori státusza miatt nem vált be, vagy azért mert ha az ember nem a saját anyanyelvén beszél kevésbe természetes az egész, bármennyire jól is tud az ember? Vagy talán inkább azért, mert mind a két nyelvnek a családon belül kell lenni? Lehet, hogy az utobbi a válasz. Vagy azért, mert a gyerekek nem jártak Oroszországba, és nem volt lehetőségük valodi helyzetben gyakorolni a nyelvet.
Jó ejt kivánok mindekinek
Dia
Szia Diana!
Először is gratulálok a kiváló magyar tudásádhoz. Stílusodat bármelyikünk megirigyelhetné. Az én csemetéim nem tudnának - még szóban sem - így fogalmazni.
Azt azért nem mondanám, hogy nem vált be, mert mindkettőjük ennek köszönhetően került be az egyetemre, ami nagy szó, főleg a lányom esetében, aki most kezd kilépni a közgáz értelmetlen mókuskerekéből (hülye amerikai szerzők bornírt elméleteivel tömik tele szegény gyerek fejét), de a fiam se panaszkodhat, mert a magyar műszaki egyetem világszínvonalú.
Az orosz nyelv státuszával kapcsolatban nemigen értem, mire gondolsz. Talán még most is van annyira keresett, mint pl. az olasz, úgy hogy hasznos tudni.
Oroszországba is jártak rendszeresen: 1997-ig minden évben egy-egy hónapot töltöttünk Szocsiban vagy Jaltában, "echte" orosz környezetben, úgy, hogy rajtam kívül más magyart nem is láttak. Igaz, hogy egy ilyen tartózkodás elég szűk szókincset ölel fel: "vannak-e ma medúzák, elég meleg-e a víz, hol a napolaj, stb.".
Netán arra gondolsz, hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetés ért volna Mo.-on az orosz miatt? Mert hogy itt voltak negyven évig? Soha semmi ilyesmi nem történt. A magyar befogadó nép.
Talán tényleg mind a két nyelvet kellett volna hallaniuk. Az is közrejátszhatott, hogy őket nemigen érdeklik a nyelvek.
Még annyit, hogy régebben tolmácsolásaim során nagyon sok több nyelven beszélő emberrel találkoztam és úgy találtam, hogy ugyanolyan jól meg lehet tanulni egy vagy több nyelvet anélkül is, hogy többnyelvű lenne valaki.
A magam példáján: annak ellenére, hogy 1995-ig gyakorlatilag csak orosz fordításból éltem, méghozzá fényesen, németről magyarra sokkal könnyebben megy a fordítás, pedig nem dumálok nap mint nap németül.
| | | | | Érdekes cikk a témában | Jun 6, 2006 |
Én csak "külsősként" (azaz itthon élőként) olvasom a fórumotokat. A picikhez gratulálok, és sok örömet kívánok Nektek!
Olvastam egy cikket a témában:
http://www.kismama.hu/cikk.php?id=61&cid=19365
Számomra a csak egynyelvű kisgyermekek idegennyelv-oktatása a fő kérdés. Peti fiam 3 éves múlt, Dani 8 hónapos, és szándékom szerint nag... See more Én csak "külsősként" (azaz itthon élőként) olvasom a fórumotokat. A picikhez gratulálok, és sok örömet kívánok Nektek!
Olvastam egy cikket a témában:
http://www.kismama.hu/cikk.php?id=61&cid=19365
Számomra a csak egynyelvű kisgyermekek idegennyelv-oktatása a fő kérdés. Peti fiam 3 éves múlt, Dani 8 hónapos, és szándékom szerint nagykorukban több idegen nyelvet fognak majd beszélni Örömmel.
Peti az óvodában fél éve tanulgat német mondókákat, szavakat (ugyanúgy megragad benne, mint a magyar versikék vagy új szavak, pl. kipufogódob). Nagyon boldog voltam, amikor nemrég az osztrák határ mellett nyaraltunk, és simán felismerte, hogy "az a bácsi németül beszél", illetve magától németül köszönt az ausztriai üzletben. A többit majd meglátjuk...
Szóval nagyon érdemes kicsi kortól kezdve fejleszteni őket ezen a téren. Szerintem a kulcsszó a játékosság. Ha játéknak érzik, biztos, hogy nem lesz ellenükre. Kamaszkorban meg úgyis mindennel dacolni fognak
Ha tudok Nektek segíteni abban, hogy magyar mese DVD-ket szeretnétek - szívesen beszerzem őket, vagy átmásolom a nekünk meglévők közül bármelyiket. Írjatok emilt, ha kértek. Petinek most Pom-Pom és a Legkisebb ugrifüles a két kedvence. ▲ Collapse
| | | | | Pages in topic: [1 2 3 4] > | To report site rules violations or get help, contact a site moderator: You can also contact site staff by submitting a support request » Gyerekkel magyarul több nyelv között | CafeTran Espresso | You've never met a CAT tool this clever!
Translate faster & easier, using a sophisticated CAT tool built by a translator / developer.
Accept jobs from clients who use Trados, MemoQ, Wordfast & major CAT tools.
Download and start using CafeTran Espresso -- for free
Buy now! » |
| | Trados Business Manager Lite | Create customer quotes and invoices from within Trados Studio
Trados Business Manager Lite helps to simplify and speed up some of the daily tasks, such as invoicing and reporting, associated with running your freelance translation business.
More info » |
|
| | | | X Sign in to your ProZ.com account... | | | | | |
Login to reply/comment 
